2012 július 2 |
Ez az az anyakönyvi adat, amelyre Benyovszky 1746-os születését alapítják. Evvel terelték el a Révayak Benyovszky Móric születési körülményeiről Jókay és más szerzők figyelmét is.
Csakhogy ennek a Benyovszky gyereknek a nevében – a mi Benyovszkynk keresztnevei közül – csupán egy szerepel. S bár ez éppen a Móric – amely lehetővé tette az 1746-os születés valószínűsítését, sőt “bizonyítását”-, mégsem tekinthető Benyovszky 1746. évi születése bizonyítékának. Nemcsak azért, mert a név-sor többi tagja nem egyezik a a mi Benyovszkynk további keresztneveivel, de azért sem, mert itt a nevek sorában megjelenik a másik amerikás testvér, Ferenc – pontosabban Franciscus Seraph. /Seraphicus/ – neve is, amely a madagaszkári Benyovszky nevei közül ugyancsak hiányzik.
Ez a névismétlés Benyovszky Sámuel és Révay Róza gyerekeinél rendszeres jelenség, … csak éppen a mi Benyovszkynkra nem illik. Azt, hogy Ő a Móric-Ágost (és Lajos) neveket viselte, a Maczunda-féle bizonyítványon és egyéb saját adatain kívül egyrészt a lányai születési anyakönyvi adatai, másrészt a két fiú-unokájának keresztnevei dokumentálják.( Ezeket az adatokat az előadás-anyag honlapra került írásbeli változatában részletesen közöltem, és némelyiküket Merényi-Metzger írása is dokumentálva közli.) Jeleztem, hogy egyéb bizonyítéki adataim is vannak – még a titokzatos Aladár név használatra is -, ezeket azonban a következő évfordulóra tartogatom. Az eddig előtárt adatok közül az 1760-ban írt levél kézírása, akár minden további bizonyítás nélkül is mindennél határozottabban “bizonyítja”, hogy Benyovszky nem lehetett mindössze 14 éves suhanc amikor azt írta, s ami ebből az 1746-os fiktív születési dátumból következnék.
Ismernie kell épp a születési idő, nevezetesen az 1746-os adat hitelessége fölötti évszázados vita lényegét. Célszerű volna, ha az adatot legalább fenntartással, és mindenképpen diszkrécióval kezelné.
Arra azonban akaratlanul is jó ez a fénymásolat, hogy dokumentálja (ha csak egyetlen oldal adataival is) azt az tapasztalati állításomat, hogy a verbói anyakönyvek korabeli anyakönyvi bejegyzései nem az események egyediségében készültek, hanem egy-egy nagyobb időszak adatainak egyszerre történt bevezetésével, ami a tévesztés vagy hiány lehetőségével jár, s így önmagában is kétségessé teszi az anyakönyv hitelét.
Végül felhívom a figyelmet arra, hogy az anyakönyv augusztusi bejegyzései elején van egy “illegitimus”, tehát “törvénytelen”, vagyis házasságon kívül született gyermek adata. A bejegyzés (a korabeli szabályok szerint) jó nagy feneket kerít a házasságon kívüliségnek.
Kérdés, hogy az általam bemutatott adatok alapján, de a verbóiak adataival is alátámasztvafeltételezett – Révay Róza első férjének, Pestvármegyey Józsefnek életében, tehát – házasságon kívüli kapcsolatból való születés, az illegitimitás ilyen anyakönyvezési gyakorlata szerint, hogyan kerülhetett volna az anyakönyvbe? A tények szerint ugyanis a mi Benyovszkynk – nem Pestvármegyey vér szerinti fia, de nem is “illegitimus”, mert a fennálló házasságból folyó vélelem szerint házasságból születettnek és Pestvármegyey fiának tekintendő; – ugyanakkor – ha a plébános tud a erről a származási hibáról – a fentiek miatt sem illegitimusnak, sem Pestvármegyey névre nem anyakönyvezhette, mert az illegitimitást az apasági vélelem zárta ki, a Pestvármegyeykénti bejegyzés pedig csalás lett volna; – mit tehetett tehát? Megkeresztelte a gyermeket, de nem vezette be az adatait az anyakönyvbe.Amint ezt a későbbi plébánosi (Maczunda-féle) tanúsítvány is valószínűsíti.
Mindezek mellett a természetes apa Benyovszky Sámuelről is nehezen feltételezhető, hogy elsőszülött fiát csak úgy Pestvármegyeynek anyakönyvezteti, vagyis gyakorlatilag, de jogilag is:lemond róla és “másnak adja”? ..
Így tehát a plébános által választott megoldással a köztudomás szerint ugyan Pestvármegyey az apa, a gyerek azonban megmaradhatott Benyovszkynak. (Ugyanis ha egyszer Pestvármegyeyként anyakönyvezik, azon a világon senki és semmi nem változtathatott volna egetverő köztudomási botrány, és a törvénytelen származás egzisztenciális következményei nélkül. Ez a tét óriási volt, érthető, ha attól a szülők és az ő tekintélyükre tekintettel a plébános is kiutat keresett. (Ezt a későbbi peradatok is valószínűsítik.)
A törvénytelen származás egzisztenciális konzekvenciái pedig röviden a következők voltak.
A korabeli joggyakorlat szerint törvénytelennek számított az a gyermek is, akit ugyan férjes asszony, de nem a férjétől szült. (Frank Ignácz: A közigazság törvénye Magyarhonban. I. Buda, 1845: 158-159.pp.; Vö.: Tripartitum I: 106, 108; 1868:53.tc. 16.§.) A törvénytelen születés a negatív (megbélyegző) társadalmi megítélésen túl súlyos jogi hátrányokkal is járt. A törvénytelen gyermek az apa után törvényes öröklésre nem volt jogosult. Végrendelet alapján is csak a szerzeményi vagyonban részesülhetett, de sem a természetes apa nemesi címe nem illette meg, sem nemesi státuszú birtokaiból (adománybirtok) nem örökölhetett. Emellett bizonyos foglalkozásokból is ki volt zárva: nem lehetett felszentelt pap, nem viselhetett nemesi státuszhoz kötött hivatalt, sem magasabb katonai rendfokozatot, de még céh-tag vagy mestervizsgás kézműves mester sem lehetett. … Na, most gondoljon bele:
Benyovszky Móricnak szánhattak-e ilyen sorsot a szülei? …
Szádeczky-Kardoss Irma
Ide írva Könyv