Hazaérkezés a nyolcadik kontinensről egy élményekkel teli hátizsákkal

Két és fél hónapnyi madagaszkári önkéntességből hazatérve a jelen írás egyből lehetne egy hosszú élménybeszámoló is, de mivel a színes élmények feldolgozása hosszabb időt igényel, ezért első ízben egy rövid itthoni bejelentkezéssel kezdem.  Másrészről pedig, ha már Madagaszkár, akkor legyünk stílusosak, és minekután a „moramora[1]” mentén haladunk, nem kell sietnünk.

Hátizsákkal mentem el Magyarországról és hátizsákkal érkeztem haza.  Mivel ruháim egy részét a helyieknek adtam, a hátizsák kilóra ugyan könnyebb lett,  az újonnan szerzett tapasztalataim miatt azonban mégis úgy éreztem, hogy sokkal több dologgal térek haza. A változatos tájak, a különleges növény- és állatvilág, illetve a gyerekek mosolyának emléke most is élesen él bennem. Ezeket az „ereklyéket” talán a fotók jobban visszaadják, mint a puszta szavak, de a hiedelmek és a helyi szokások jópár mesét megérnek. A teljesség igénye nélkül csak néhány érdekesség:

• A földrengés azt jelenti, hogy a bálnák éppen gyermekeiket fürdetik.
• Ha egy nő a tojásokat görbe testhelyzetben helyezi be a fészekbe, akkor a csirkék horgas nyakúak lesznek.
• Ha a ház falai dél felé lejtenek, akkor a feleség lesz a dominánsabb a házasságban, ha pedig észak felé, akkor a férfi.
• Ha egy zsinóron lévő csomót elégetünk, akkor feldagad a térdünk.
• A vezo[2] közösségben, ha a fiú házasodni szeretne elmegy a lány szüleihez, akik , ha szimpatikusnak találják, megkérik a fiút, hogy előbb lopjon el egy zebut, a lopásért 10 napot üljön börtönben, majd térjen vissza a lányos házhoz. Mindezzel a lány szülei próbára teszik a férjjelöltet, hogy ha a családnak egyszer nem lesz mit ennie, akkor is gondoskodni tudjon majd a feleségéről.

Sorolhatnám tovább a mende-mondákat, de hogy a kiváncsiságot fenntartsam, egyelőre csak annyit szeretnék megosztani, hogy nagyon különleges néppel volt alkalmam megismerkedni. Az eszmerendszerükön ugyan olykor jókat mosolygunk, viszont a két tény, – hogy a természettel teljes összhangban élnek, és hogy az őseiket mély tisztelettel illetik – mindenképp elgondolkodásra késztett. Ezekre a tapasztalatokra pedig nem tehettem volna szert egy klasszikus egyhetes nyaralással, hanem csak a helyiek között élve, bozótbusszal utazva, pálmatetős kunyhóban aludva, vödörből fürödve és lavorban mosakodva. Hazudnék, ha azt írnám, hogy egyáltalán nem voltak kihívások, de mindezek mellett is elejétől a végéig újból végigcsinálnám. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ezt a hatalmas kalandot átélhettem, és hálás vagyok a jelen Társaságak is, hogy támogatott és kölcsönadta Benyovszky kalandorszerencséjét egy nyakláncra függesztett talizmánba rejtve.

Szabó Nóra (önkéntes Madagaszkáron – 2015. május-július)

_______________________________________________________________________________________________

[1]Malgas szinonima a lassúságra és a harmóniára.

[2]Madagaszkári kisebbség délen, Ifaty környékén..

One Response to “Madagaszkári önkéntesünk beszámolója”